1. Már hátrál az éjjel, Felkel hajnalfénnyel A színarany nap. A hold fénye sápad, A napmeleg árad, És új erőt ad.

2. A Fenségest hála Dicsérje, mert nála Hű oltalom van. Megóvott pokoltól, Sok rémtől, gonosztól Az éjszakában.

3. Most magasztal téged Víg reggeli ének: Fogadja az ég! Így könyörgünk hozzád, Hogy tőlünk ma orcád Ne távolodjék.

4. Te körülfogsz engem Jártomban-keltemben, Míg életem tart. A terveim látod, Ha tetszik, megáldod Szándékaimat.

5. Ha munkámhoz kezdek, Adj derűs, jó kedvet, És fogd a kezem! Jó gondolatokkal És nyíló ajtókkal Áldj meg kegyesen!

• Szöveg: Philipp von Zesen 1641. • Fordította: Kertész Eszter.

• Dallam: Johann Georg Ahle 1671. [GyLK 790]

Ismertető

Ennek a reggeli éneknek különös sors jutott. A Die güldene Sonne [bringt Leben und Wonne] kezdetű verset Philipp von Zesen jelentette meg Deutscher Helicon... című kötetében 1641-ben. (Ez a kiadvány időmértékes mintaverseket tartalmaz; énekünk az anapesztus példái között található.)

A szöveg Johann Georg Ahle dallamával együtt teljesedett ki 1671-ben. De mivel a Die güldne Sonne [voll Freud und Wonne] (EG 449) – Paul Gerhardt és Johann Georg Ebeling kevéssel korábban (1666) keletkezett éneke – nagy népszerűségnek örvendett, ez a kompozíció csak a 20. században kapott helyet először a német ifjúsági énekeskönyvekben, majd az Evangelisches Gesangbuchban (EG 444). Innen került Kertész Eszter fordításában a Gyülekezeti liturgikus könyvbe (GyLK 790).

Ahle háromnegyedes, dúr dallamán szinte szárnyra kel a kétszer háromsoros strófa: a hangterjedelem arányos kihasználása, az 1–2. sorok friss szekvenciája és a 3. sorok nyitása-zárása valóban felfrissíti az ébredező éneklőt, bármely korosztályhoz tartozik.