1. Tudod-e, hogy kel föl a szél? Tudod-e, honnan hova ér? Csöndesen megindul, körötted megfordul, s megint megáll. Majd ismét feltámad, megrázza a fákat, és messze száll.

2. Láttad-e Isten rejtekét? Ismered arcát, erejét? Ne kutasd szemeddel, keresd őt hiteddel, hisz régen vár. Akár, ha elindulsz, vagy éppen elfordulsz, ő rád talál.

• Szöveg és dallam: Ismeretlen szerző, Jertek, énekeljünk 1988, 96, átdolgozta SzB.

Ismertető

Ezt az éneket a Jertek, énekeljünk című gyűjteményben (Budapest, 1988) találtuk. Ebben a kötetben minimális adatolás sincs, és más módon sem sikerült közelebbi információt szerezni, így sajnos (egyelőre) ennyivel kell beérnünk.

Először az ének zenei változatossága tetszett meg, ahogy a háromnegyedes és a hatnyolcados ütemmutató játékosan egymásnak adja át a terepet. A dúr dallam első része hármashangzatra épülő megismételt motívum, a második része pedig szekvenciáló kérdés-felelet, így könnyen meg lehet tanítani. A gyermekek számára érdekes lehet, ha a szélfúvást testmozgással is érzékeltetjük éneklés közben.

A szél titokzatosságának érzékeltetése az első versszakban előlegzi a második strófa fontos mondanivalóját: a rejtőzködő, de mindenkor ránk váró Istent csak hit által fedezhetjük fel magunk számára.