1. Már kihunyt a szép nap fénye, Körülvesz az éj sötétje. Fény nékünk Krisztusunk légyen, Ne tévelyegjünk az éjben!

2. Hála neked oltalmadért, Hogy minket kár, baj ma nem ért. Angyalaiddal őriztél, Éltünknek így kegyelmeztél.

3. Mind, amivel megbántottunk, Bocsásd meg, irgalmas Urunk! Vétkeinket ne tartsd számon; Ne kerüljön el az álom!

4. Angyalod álljon őrt ébren, Hogy ne árthasson az éjen Semmi veszedelem nékünk: Őrizz meg, áldott Istenünk!

• Szöveg: Nikolaus Herman 1560. • Fordította: Marschalkó Gyula.

• Dallam: Melchior Vulpius 1609. [GyLK 794]

Ismertető

Ez az esti ének Marschalkó Gyula – egykori vecsési lelkész, mostani énekeskönyvünk egyik szövegírója (EÉ 272, 462, 8G, 9G, 10G, 11S, 12AD, 13AD) – szép fordításában lett népszerű a fóti kántorképző tanfolyamain az 1990-es években. Mint jól bevált klasszikus német korál került 2007-ben a Gyülekezeti liturgikus könyvbe (GyLK 794).

Nikolaus Herman 1560-ban írt verse – Hinunter ist der Sonne Schein (EG 467) – 1609 óta kapcsolódik össze Melchior Vulpius kompozíciójával. E kifejező dór dallam elején a lehajló kvint jelképezheti a naplementét. A négysoros strófa összetartó erejét a dallamsorok kezdetének és végének összecsengése, a kvint-oktáv-alaphang használata adja.

Az ének versszakaiban a hálaadás, a bűnvallás és az angyali oltalom egyaránt helyet kap, így rendezi a napot lezáró ember gondolatait, és emeli fel lelkét az imádságra.

Egyetlen kis különbség van a GyLK és a próbafüzet dallamközlése között: az utolsó előtti ütem első hangja ott cisz, itt c. A szerkesztők a dallam első kiadásának megismerése után döntöttek amellett, hogy csak az ütem végén jelenik meg a diézis (vezetőhang).