1. A fényes nap immár elnyugodott, A föld színe sötétben maradott, Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

2. Minden élő megy nyugodalomra, Az Istentől elrendelt álomra, De én, Uram, úgy megyek ágyamba, Mintha mennék gyászos koporsómba.

3. Vessünk számot hát, édes Istenem, Hogy lelkemet ne kelljen féltenem, Hogy lehessen bátrabban szólanom, Midőn meg kell előtted állanom!

4. Színed előtt minden nap elesem, De van nekem tenálad kezesem. Ha megtartasz holnapi napodra, Nem fordítom azt megbántásodra.

Csángó népi gyűjtés. [EÉ 129*]

Ismertető

Ez az esti ének jelenlegi énekeskönyvünknek is elterjedt és kedvelt tétele; szövege és dallama egyaránt népzenei alapokon nyugszik. A legkorábbi, ma is elérhető népi felvételt Lajtha László készítette 1942-ben, a moldvai Lészped településen.

A korábbihoz képest kisebb változtatás történt a szövegben, melynek köszönhetően most teljesen megegyezik a katolikus és református testvérek által használt formával. A ritmus alakítása (a sorok végi hosszú hangok rövidítése) elősegíti, hogy az ének felidézze a népdalok parlando, azaz szövegszerű előadásmódját, valamit megkönnyíti a felekezetközi használatot. Az ismert ének így szép zárótétele lehet például az ökumenikus imahét esti alkalmainak.