1. Nő az árnyék, jő az este, Itt vagy, Uram, közelünkbe' – Árnyék mért ülne szívünkre?

2. Nappalunk is tőled fénylett, Mert ha vétek, gond kísértett, Te oszlattad a sötétet.

3. Most az árnyak naggyá váltak, És ránk bajt is hozhatnának. Védd meg, Urunk, éjszakánkat!

4. S hadd kérjünk ennél is többet: Úgy áldd meg az esti csöndet, Hogy megbánjuk bűneinket.

5. Mit nem láttunk jól a naptól, Győzd meg szívünk éjjel arról! Győzz meg minket igazadról!

6. Tedd gondunkká mások gondját, Formáld ajkunk imádságát, Formáld rajtunk Krisztus arcát!

• Szöveg: Pintérné Nagy Erzsébet 1981. • Dallam: Eperjesi graduál 1635 (EÉ 91; Ó, felséges Atya Isten). [EÉ 128*]

Ismertető

Ez a sokaknak kedves esti ének mostani énekeskönyvünkben csak öt versszakkal szerepel; itt közöljük az eddig kihagyott utolsó előtti versszakot is. Így lesz teljessé Pintérné Nagy Erzsébet lelkésznő gondolatmenete: (1.) ​Ha Isten közelségét érezzük, akkor sem aggódunk, ha közeledik az éjszaka, (2.) hiszen az ő világossága vezetett minket az egyenes úton az elmúlt napon is. (3.) Ha azonban mégis aggódást hozna az éj, akkor éppen ezért Istentől kérhetünk segítséget. (4.) Az éjszakában átélt kiszolgáltatottság bűnvallásra is indít. (5.) Isten cselekvő jelenléte áldássá teszi a sötétséget is, mivel még jobban megismerhetjük, hogy mit jelent az iránta való bizalom. (6.) Ez tisztává teszi emberi kapcsolatainkat, mert azt is segít belátni, hogy felelősségünk van mások iránt.

Az ének dallama az Eperjesi graduálból maradt ránk (EÉ 91), de bizonyosak lehetünk benne, hogy középkori eredetű dallammintákból alakították ki a reformáció korában ezt az érdekes háromsoros formát.