1. Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek Nevében akik megkeresztelkednek, Krisztusban való hitről neveztetnek Mind keresztyéneknek.

2. Az Atyaistent Atyánknak ismerjük, A keresztségben Krisztust felöltözzük, A Szentléleknek erejét érezzük, És hitből tiszteljük.

3. Mert mennyországba csak azok mehetnek, Víztől, Lélektől kik újjászületnek, Bűnbocsánatra megkeresztelkednek, És kegyelmet nyernek.

4. Nem tiltatnak el innen a kisdedek, Az ígéretben mert ők is részesek: Istenük nékik ugyanúgy az Isten, Mint a szüleiknek.

[5.] Isten nevét is magunkra így vesszük, Hogy Atya, Fiú, Szentléleknek hisszük, Örök frigyébe nevünket így tettük; Hát jól megbecsüljük!

[6.] Keresztyén szülők, gyermekeiteket Úgy tanítsátok, hogy higgyék ezeket: Három személyben az egy Istenséget, Úgy tiszteljék őtet!

[7.] Keresztatyák és -anyák akik vagytok, A kisdedeket kik bemutatjátok Istennek, erre légyen nagy gondotok: Kezeseik vagytok.

8. Dicsőség légyen Istennek érette, Hogy magát velünk így megismertette, El is pecsételt szent szövetségébe Üdvözülésünkre.

• Szöveg: Új zengedező mennyei kar 1743, átdolgozta SzB. • Dallam: Petrus Tritonius 1507. [GyLK 798*]

Ismertető

Ez a régi magyar ének világosan és egyszerűen megmagyarázza, mit jelent a keresztség szentsége. Mivel ilyen funkciójú énekünk eddig nemigen volt, az esetleges nyelvi nehézségek ellenére fontosnak tartjuk a közlését. Kiemelkedő jelentőségű énekeskönyvünk, az Új zengedező mennyei kar (1743) hosszú verséből már a Gyülekezeti liturgikus könyv is válogatott néhány strófát (GyLK 798). Most részben más versszakokkal tesszük közzé ezt a tanító éneket.

A keresztelési szöveget kitűnően hordozó, egyszerű dúr dallam Petrus Tritonius gyűjteményéből (1507) származik, melyben az időmértékes verselés különböző formáira közöl mintadallamokat.