1. Háromszor szent a keresztségem, Hisz Őáltala nyertem el; Atya, Fiú, Szentlélek Isten A megszentelt népbe ölel. Krisztussal mélyen egy vagyok, Szentlelke bennem felragyog

2. Gyermekednek szólítasz engem És örökösnek, jó Atyám! Jézusom, drága véred árán Most én is élek igazán! Szentlélek Isten, legfőbb jóm, Te vagy az én vigasztalóm!

3. Átadom néked, Uram, immár A lelkemet és szívemet: Te őrizz, segíts, vezess híven Az igaz hitben engemet, Hogy én így teljes éltemben Csak akaratodat tegyem!

4. Adj erőt, hogy e szövetséget Megtartsam mindig igazán; Ó, tarts meg örök szerelmedben, Míg végső órám köszönt rám! Hogy éltem delén, alkonyán Áldjalak téged, jó Atyám!

• Szöveg: Johann Jacob Rambach 1734. Fordító ismeretlen. • Dallam: Johann Balthasar König énekeskönyve 1738 (EÉ 63; Ó, bárcsak ezer nyelvem volna).

Ismertető

A hagyomány szerint, amikor Luther Márton nagy lelki terhek közepette menekültként élt Wartburg várában, önmaga biztatására fölírta krétával asztalára: “Meg vagyok keresztelve.” Rengesse meg bármi is külső vagy belső világunkat, magunk is tudhatjuk, hogy a keresztséget senki el nem veheti tőlünk. Isten sajátjának tart minket, szenvedéseinkben velünk szenved, kételyeink idején erősít. Célja van velünk, üdvösségre hív.

Ez a német eredetű ének hasonló gondolatokat szólaltat meg, beleszőve a megkeresztelt ember természetes vágyát arra, hogy maga is a keresztséghez méltóképpen éljen. Így a vers jól használható felnőtt keresztelésekor és a keresztségről való megemlékezéskor egyaránt.

A szöveg fordítója ismeretlen, az első versszakot Pap Kinga Marjatta alakította újra. Forrásként a 2006-ban Berkesi Sándor szerkesztésében megjelent kötetet tudjuk megjelölni: Az Úrnak zengjen az ének, ifjúsági énekeskönyv.

A szöveghez társított dallam – Ó, bárcsak ezer nyelvem volna – igen magabiztos dallamjárású, már-már indulószerű. Jól illeszkedik ezért a szöveghez, amelynek tartását a keresztséghez kötődő ígéret és a Jézus szavaira való támaszkodás adja.