1. Istenem, ölelj át, Add meg szent erődet! Lelkedet leheld rám, Hogy megszentelődjek! Nincsen másik Isten, Tőled hova menjek, Add, hogy megláthassam A földön a mennyet!

2. Uram, te tudsz mindent, Tudod, hogy szeretlek. Zöldellő réteken, Uram, te legeltess! Nyisd meg az én szívem, Vörös-tenger habját, Hadd térjen be lelked, Szerelmeddel járj át!

3. Maradj velem, Uram, Hogy ne legyek árva. Lábam be ne üssem Kemény kősziklába. Küldj engemet, Uram, Küldj el a világba! Hadd vigyelek téged, Világnak világa!

• Szöveg: Lackfi János 2020. • Dallam: Tranoscius 1636 (EÉ 61; Dicsértessék, Uram, örökké szent neved).

Ismertető

Lackfi János verse hitelesen szólaltatja meg a tisztaságra, értelmes életre és Jézus közösségére vágyódó ember hangját. Benne szétválaszthatatlanul összekötődik a megszentelődés bensőségessége és a küldetés nyitottsága mindenki felé. A vers szavait minden korosztály sajátjának érezheti, ebben a kötetben mégis a konfirmációs énekek közé soroltuk. Úgy érezzük: a tudatos hitben való megerősítésre készülő fiatalok éppen azok, akik gyermeki bizalommal és felelős küldetéskereséssel várják az áldást.

A költő eredetileg egy magyar népdal dallamára alkotta a szöveget (Lackfi János, Hej, Sionról fúj a szél... Zsoltárok népdalritmusra, Budapest, 2020.), de a hatszótagos sorok jól illeszkednek a Dicsértessék, Uram kezdetű énekhez (EÉ 61) is. A Tranosciusból való dallam tovább élteti evangélikusságunk szlovák anyanyelvű rétegének dallamkincsét, a mai magyar szöveg pedig sajátunkká teszi a verssé alakított bibliai idézeteket.