1. Most hitben járunk itt, Uram, Mert országlásod rejtve van, Nem látni még győzelmedet A romlás és a bűn felett. Így néped hitben jár s remél, Naponta sürget, egyre kér: A célhoz vígy közel, Országod jöjjön el!

2. Mint korsót össze nem töröd, Bár volna hozzá eszközöd, Óvod repedt világodat, Ne öntse el vízáradat, Ne fojtsa füstbe balga tűz – Te megtérőkre várva tűrsz! Magadhoz vonj közel, Országod jöjjön el!

3. Bölcs terved lappangó titok, De nyilván bontakozni fog S megérik, hogyha jő a nyár: A vég, mely titkokat kitár. Addig békés türelmet adj, Ám restül szunnyadnunk se hagyj, A messzi tán közel – Országod jöjjön el!

4. Úr vagy, kormányzol mostan is, Mind hű alattvalód, ki hisz. Szétszórt sereg, nehéz sora, A keskeny ösvény vándora, De nem csügged, biztos a cél, S már mindenünnen hangja kél, Zeng távol és közel: Országod jöjjön el!

• Szöveg: Scholz László 1988 (Jót várj kötet, A második kérés). • Dallam: Halle 1704 (EÉ 137; Jer, tárjunk ajtót még ma mind).

Ismertető

Scholz László A második kérés című versét a lelkész-költő Jót várj kötetében találtuk (Budapest, 1988, 163. o.) Azért döntöttünk a közlése mellett, mert fontos témáról szól: hogyan éljünk, miközben várunk Krisztus újra eljövetelére. A vers címe a Miatyánk imádság második kérésére utal: „Jöjjön el a Te országod!” A teológus-költő Isten országának eljöveteléről úgy beszél, mint ami nemcsak a távoli jövőben, hanem már földi életünkben elérhet bennünket. „Isten országa közöttetek van” – olvassuk Lukács evangéliumában (Lk 17,21). A szerző nem fél a drámai képektől – korsó összetörése, repedt világ, vízáradat, füst és tűz –, mert érzékeltetni akarja az élet harcait, de azt is, hogy Isten türelmes a megtérők érdekében. A versszakok azonos refrénje, előtte pedig a közel szó állandó megjelenése a kitartó kérést jelképezi.

A dallamjavaslat magától Scholz Lászlótól származik. A Jer, tárjunk ajtót még ma mind (EÉ 137) karakteres adventi ének, így nagyszerűen illik Jézus második eljövetelének várásához.